Karácsonyi hangulat2012.12.02. 16:31, Tamás
Sziasztok! Már tiszta karácsonyi hangulatban ég egész Amerika. Itt az a szokás, hogy Hálaadás után elkezdik díszíteni a várost, a házakat, meg a karácsonyfát(!) is. Múlt héten a templomban díszítettük fel a fát, és mondhatni elég kreatívan. Azt azért megjegyezném, hogy az amerikaiak borzasztóan vallásosak, még a fiatalok is. Teljesen normálisan viselkednek, de pl. nem félnek Facebook-on megosztani egy vallásos idézetet, vagy éppen egy "Jézus erőt ad" karkötőben nyomulni.
Visszatérve a karácsonyfa díszítésre. Mikor bementünk a templomba, mindenkinek választania kellett 1-2 díszt. Mindegyik meg volt számozva, és később kiderült, hogy a díszítés egy ének keretén belül fog zajlani. A dalszöveg közé beszúrták a számokat, így értelem szerűen mikor láttad a számodat, neked kellett oda menni és feltenni a díszt. Nekem tetszett ez az ötlet, és a végeredmény nekem nagyon tetszik, de talán páran a jobb felére kellett volna rakják a díszeket, hogy legyen egy egyensúly. Bár itt igazán nem ezen van a hangsúly :)
Még aznap elmentünk Lee-vel a moziba, és megnéztük a Life of Pi-t. Elég friss film, valamikor november utolsó felében jelent meg, szóval nem hinném, hogy a szinkronos változat elérhető, de felirattal szerintem már le lehet tölteni. Mindenkinek ajánlom, szuper film. Kötelező az állatbolondoknak! Azon kívül, hogy nagyon szép a film, még tanulságos is. Az ember-barát kapcsolatra világít rá, de totál értelmezhezhetjük szimbolikusan is.
Tegnap cserediák találkozó volt Minneapolisban. Mindenkinek vinnie kellett kaját, és választhattál, hogy mit szeretnél enni. Az elején minden asztalnak énekelnie kellett egy karácsonyi dalt, és aki a leghangosabb volt, az mehetett először a kajákhoz. Hogy őszinte legyek, a mi asztalunkat csak Lee és szerény társaságom képezte, szóval el lehet képzelni, hogy mekkora égés volt a produkciónk. Ezt követően csoportosan lefotóztak minket, és mikor mentél a helyedre mondanod kellett a neved, meg az országod. Kajálás után vagy 10-en is oda jöttek hozzám, és érdeklődtek Erdélyről. Csupa jó dolgokat mondtam, nem kell félni :D
5 óra körül busszal bementünk a belvárosba, mert valami karácsonyi parádé volt. Annyira nem voltam lenyűgözve, de nem volt rossz. Szerintem inkább kisebb gyereknek volt tervezve. Összességében jól telt, bár a szervezés lehetett volna jobb. Az elején nagyon üdvözlés sem volt, és egy óráig csak ültünk, meg néztünk ki magunkból.
|
Szia Tamás! Már régóta olvasom a blogodat, nagyon érdekes. :) Megkérdezhetem, hogy amikor kimentél Amerikába, mennyire tudtad a nyelvet? Van nyelvvizsgád? Csak mert egyszer majd én is kinéznék ha tudok, és az érdekelne, hogy mennyire lehet érvényesülni, mármint hogy mennyire lehet használni a tanult dolgokat így elsőre. Gondolom nehéz hozzászokni :D Érezd jól magad továbbra is, és boldog karácsonyt így előre is!:)
Szia Evelin! Először is, köszönöm szépen. Mikor kijöttem olyan középfokon beszéltem a nyelvet, de azt azért jó tudni, hogy itt a középfok mást jelent. Nem biztos, hogy egy otthoni középfokkal itt el tudsz csevegni. Nekem elsőre a megértés is nehézkes volt, mivel én British angolt tanultam világ életemben, meg ugye ott van a hadarás is. Az értés viszonylag hamar fejlődött. :)
Amúgy nincs nyelvvizsgám!