Sziasztok! Nagyon régen írtam utoljára, de annyira elfoglalt vagyok a sulival meg barátokkal, hogy az valami hihetetlen. Délután fél négy után érek haza, egy kicsit pihenek, aztán nekiállok tanulni. Mire befejezem sokszor este van, olyankor meg két opció közül választhatok: korán lefekszem, mert hulla vagyok; vagy valamit csinálok barátokkal. Ezután meg végképp nincs erőm blogolni. Nem mondom, hogy nem volt időm rá ezalatt a pár hét alatt, de nem éreztem kéztetést, hogy írjak. 

Elég sok dolog történt azóta. A legfontosabb, hogy elköltöztem. Miért? Semmi problémám Cody-val, nagyon jól kijövünk. A probléma Juliussal van. Egyszerűen ember legyen a talpán aki élni tud vele huzamosabb ideig. Úgy viselkedik, mint egy 4 éves óvodás, pofázik össze-vissza mindenkivel; még Cody-val is. Most meg átakarja rendezni a házat, mert neki így nem tetszik. Cody erre megmondta, hogy neked semmi sem tetszik, és okkal. Megértem a felháborodását. Tanulni szinte semmit nem tanul, majdnem megbukott most az első lezárásnál. Szerintem a szerencsének köszönheti, hogy nem.

A lényeg, hogy még mindig a városban vagyok, csak pár házzal odébb egy nyugdíjas angol tanárral. Bírom a fejét, annyira vicces meg minden. Szeretek itt lakni, Juliustól elzárva. Egyszerűen irritál mikor a szférámban van vagy meghallom a hangját. Szerencsére nem vagyok az egyedüli. A fél iskola utálja.

Iskola. SZERETEM! Nagyon-nagyon. Sokat tanultam a közel két hónap alatt. Nem csak a nyelvet, hanem tananyagot is. Amúgy rengeteg új szót tanultam már, és sokkal gördülékenyebben megy a beszélgetés. Megkérdeztem Chiana-t, hogy az akcentusom változott-e. Ő meg azt felelte, hogy teljesen más lett, sajnos. Imádom az akcentusod. Nyílván most is van, de örülök, hogy fejlődtem. A csajok néha megkérnek, hogy mondjak valamit, én meg buzgón lepetyelek össze-vissza, erre beköpik, hogy nem-nem, az akcentusoddal. Hát mondom, ez az akcentusom :))

4 szemeszter van, de 8x zárnak le. Az első lezárás megtörtént, és mindenből A az átlagom. Nagyon örülök neki, mert rengeteg munka van benne. Gyúrok az érettségire. 

Múlthéten Homecoming hét volt, ami annyit fed, hogy minden nap különböző téma volt. Volt pizsama nap, vagyis abban flangálhattál egész nap; híresség nap; Harry Potter nap (ez elég gagyi volt); a csütörtöki nap kiesett, nem emlékszem mi volt a téma. A kedvencem a pénteki, 'Spirit Day' volt, és a sulit ünnepeltük. Zöld-, és kék színben virítottunk. Meg volt egy kis előadás tanítás után. Szuperül volt megoldva, mert rövidített órák voltak, így nem kellett pluszban ülni. 

Mikor a műsorvezető mondta, hogy most felkérjük a 4 cserediákot, hogy mutatkozzon be, azt hittem a másvilágra kerülök. Teljesen váratlanul ért az egész. A legutolsó sorokban ültem, így beletelt egy kis időbe míg az egész sulin átvágódok. Egy valamit nagyon utálok: emberek előtt beszélni. Én inkább amolyan behind-the-scenes személy vagyok. Mondogattam magamban, hogy oké, semmi pánik. Hamar negyediknek beálltam a sorba, és vártam életem egyik legégőbb pillanatát. A 2 guetamalai csajszi bemutatkozott, majd Julius is. Persze taps övezte mindegyikük 'produkcióját'. Majd én következtem. Utolsó mondatom ez volt: Erdélyből. Elkezdtek tombolni meg sikítozni, én meg csak néztem ki magamból, nem tudtam hol vagyok. Pár másodpercig valami hírességnek éreztem magam, és örültem, hogy ennyire jól fogadtak. Dilis amerikaiak!! :)

Aznap este elmentünk foci meccsre, majd a Homecoming High School Dance-re. Szuper volt, úgy éreztem magam, mint egy amcsi filmben.

Jövő héten vakációt kapunk. Nem tudom mi okból, de kit izgat? A lényeg, hogy vakáció!! Csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, és hétfő. Már alig várom, legalább kissé feltöltődhetek.

Kb. ennyi lenne a mondandóm. Angol verziót most nem írok, mert egy fárasztó pénteki napon vagyok túl, és örülök, hogy magyarul letudtam írni amit akartam.

Itt van pár kép útravalóra:

Spirit Day

Csak úgy

Mi így nézzük a focit :)

Reneszánsz fesztivál