Mondhatjuk, hogy ez a 3 hónap egy mérföldkő a cserediákságom alatt, de ha úgy nézzük, a blog pályafutása alatt is. 15.000 látogató fordult meg ez idő alatt, amiért nagyon hálás vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien kiváncsiak lesztek az én kis beszámolóimra. Ennek örömére egy vadi új stílusba bújt a blogom! Kellett már egy kis változás, nemde? :)
Hálaadás. Biztosan sokan láttatok már olyan amerikai filmet, ahol éppen hálaadás volt. Asztalon az óriási pulyka, meg egyéb finomságok. Természetesen én sem maradtam ki belőle. Meghívást kaptunk Lee unokaöccséhez Minneapolisba. Magunkkal cipeltük Lee volt koreai cserediákját is. Hatalmas arc! Most éppen fősulira jár egy kozeli városban, Morris-ban. Szegénykémet alig lehet érteni, mert így 3 év után is nagyon erős akcentusa van.
Ahhoz képest, hogy Lee-n és Sae Sun-on kívül senkit nem ismertem, elég meghitt volt a hangulat. Desszert közben pilinkézni kezdett a hó, ami csak fokozta az ünnep hangulatát. Ez a gyonyörű havazás később hóviharba fordult, és el lehet képzelni, hogy hogyan mentünk haza. A 25 km/h-ás csigusz tempóval 5 óra elteltével megérkeztünk. (Eredetileg 2,5 órás az út) 6 kocsi csak úgy finoman lesodródott az útról, és folyton a kopók szirénáit lehetett hallani. Mikor hazaérkeztünk a hőmérő -23 fokot mutatott, a szélerősség pedig 50 km/h-ás volt.
Ma pedig Black Friday volt. Már otthon is kezdi virágkorát élni ez a hagyomány. Itt ilyen -50%-os árengedmények voltak általában. Alexandriába mentünk, mert Sae Sun vásárolni akart 1-2 dolgot az új lakásába. Többek között 4 db. ébresztőórát szerzett be azzal az indokkal, hogy nehezen tud felkelni. Remélhetőleg ha mindet felhúzza, sikerül felkelnie :D
Így, hogy lehavazott kedvem lenne szánkózni, de az egész egy nagy kérdőjel. Minnesota olyan lapos, hogy már-már látlak titeket a távolban. Ebből kifolyólag folyton fúj a szél, és elég kemény telek vannak. Nem ritka a -30 fok sem!! Már alig várom..
Elég rég óta nem meséltem az angolságomról. Szerencsére már közel sem olyan vérszegény, mint amilyen kezdetben volt. Már elég sok mindent megértek, és beszélni is elég jól megy. A suli tanácsadó szerint nagyon sokat fejlődtem. Mesélte, hogy emlékszik mikor először tálálkoztunk, és hogy mennyi mindent visszakérdeztem. Már néha azon gondolkodom el, hogy most angolul vagy magyarul mondtam valamit. Kezd elég természetessé válni az angolul kommunikálás.
Eszembe jutott az előző bejegyzésem. Még annyival kitoldanám, hogy sok az álszent ember, és megtanultam, hogy nem szabad senkiben sem megbíznom.Chiana úgy látszik elfelejtette, hogy én voltam az, aki az elején felmosta a padlóról. Épp egy szakítás után volt, és senki sem állt mellette. Áradozott, hogy nem is tudná mit tenne nélkülem. Kb. 2 hete majdnem teljesen elhidegült tőlem. Én megbíztam benne, és nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Ezt az üzenetet kaptam tőle: keresned kéne más barátot. Mióta megtörtént ez a dolog, varázslatos módon egyre több ember kezd irántam érdeklődni, aminek örülök. Nem gyűlölöm emiatt, sőt, inkább köszönöm neki ezt a pár hónapot. Sok mindenben segített, amiben talán egyedül nem boldogultam volna...
Köszönöm, émy! Most már annyira nem érdekel a dolog, csak ez a barát-mentalitás zavar :) én a hónak annyira nem örülök, de azért szép!
2012.11.24. 16:56
Judit
Szia Tamás! Nagyon szép lett az új kinézet! :)) Megdöbbenve olvastam amit Chiana mondott neked o.O Azért ez elég durva volt, miért mondta ezt neked? Irígylem, hogy Amerikában élhetsz, de viszont azt a -23 fokot nagyon nem irígylem! :) Egyébként a karácsonyfát ott mikor állítják fel? Vagy hogy van ez ott? :))
2012.11.24. 14:36
Bubi
Szia Tamas, orulok, hogy ilyen reszletesen beszamoltal mindenrol, de a hideget nem irigylem, mikor idod van hivjal, mert most itthon vagyunk. Szia!
2012.11.24. 10:05
émy
Szia! :) Nagyon szép lett az új kinézet!!! Sajnálom ami Chiana-val és veled történt, de kitartás!!!!!!! Tudom könnyű mondani..... A hó miatt viszont irigyellek.. Nálunk még semmi jele nincs :(