Mondhatjuk, hogy ez a 3 hónap egy mérföldkő a cserediákságom alatt, de ha úgy nézzük, a blog pályafutása alatt is. 15.000 látogató fordult meg ez idő alatt, amiért nagyon hálás vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien kiváncsiak lesztek az én kis beszámolóimra. Ennek örömére egy vadi új stílusba bújt a blogom! Kellett már egy kis változás, nemde? :)

Hálaadás. Biztosan sokan láttatok már olyan amerikai filmet, ahol éppen hálaadás volt. Asztalon az óriási pulyka, meg egyéb finomságok. Természetesen én sem maradtam ki belőle. Meghívást kaptunk Lee unokaöccséhez Minneapolisba. Magunkkal cipeltük Lee volt koreai cserediákját is. Hatalmas arc! Most éppen fősulira jár egy kozeli városban, Morris-ban. Szegénykémet alig lehet érteni, mert így 3 év után is nagyon erős akcentusa van.

Ahhoz képest, hogy Lee-n és Sae Sun-on kívül senkit nem ismertem, elég meghitt volt a hangulat. Desszert közben pilinkézni kezdett a hó, ami csak fokozta az ünnep hangulatát. Ez a gyonyörű havazás később hóviharba fordult, és el lehet képzelni, hogy hogyan mentünk haza. A 25 km/h-ás csigusz tempóval 5 óra elteltével megérkeztünk. (Eredetileg 2,5 órás az út) 6 kocsi csak úgy finoman lesodródott az útról, és folyton a kopók szirénáit lehetett hallani. Mikor hazaérkeztünk a hőmérő -23 fokot mutatott, a szélerősség pedig 50 km/h-ás volt.

Ma pedig Black Friday volt. Már otthon is kezdi virágkorát élni ez a hagyomány. Itt ilyen -50%-os árengedmények voltak általában. Alexandriába mentünk, mert Sae Sun vásárolni akart 1-2 dolgot az új lakásába. Többek között 4 db. ébresztőórát szerzett be azzal az indokkal, hogy nehezen tud felkelni. Remélhetőleg ha mindet felhúzza, sikerül felkelnie :D

Így, hogy lehavazott kedvem lenne szánkózni, de az egész egy nagy kérdőjel. Minnesota olyan lapos, hogy már-már látlak titeket a távolban. Ebből kifolyólag folyton fúj a szél, és elég kemény telek vannak. Nem ritka a -30 fok sem!! Már alig várom..

Elég rég óta nem meséltem az angolságomról. Szerencsére már közel sem olyan vérszegény, mint amilyen kezdetben volt. Már elég sok mindent megértek, és beszélni is elég jól megy. A suli tanácsadó szerint nagyon sokat fejlődtem. Mesélte, hogy emlékszik mikor először tálálkoztunk, és hogy mennyi mindent visszakérdeztem. Már néha azon gondolkodom el, hogy most angolul vagy magyarul mondtam valamit. Kezd elég természetessé válni az angolul kommunikálás.

Eszembe jutott az előző bejegyzésem. Még annyival kitoldanám, hogy sok az álszent ember, és megtanultam, hogy nem szabad senkiben sem megbíznom.Chiana úgy látszik elfelejtette, hogy én voltam az, aki az elején felmosta a padlóról. Épp egy szakítás után volt, és senki sem állt mellette. Áradozott, hogy nem is tudná mit tenne nélkülem. Kb. 2 hete majdnem teljesen elhidegült tőlem. Én megbíztam benne, és nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Ezt az üzenetet kaptam tőle: keresned kéne más barátot. Mióta megtörtént ez a dolog, varázslatos módon egyre több ember kezd irántam érdeklődni, aminek örülök. Nem gyűlölöm emiatt, sőt, inkább köszönöm neki ezt a pár hónapot. Sok mindenben segített, amiben talán egyedül nem boldogultam volna...

El sem hiszem.. Kint vagyunk a Gportál.hu főoldalán! Régebbi oldalaimmal sokat próbálkoztam, hogy kikerüljek, de sosem sikerült. Mondhatjuk, hogy most egy álmom vált valóra. Nagyon jó érzés a "legjobbak" közt lenni. Köszönöm szépen, G-Portál!

Zajlik az élet.. Sok mindenen túlmentem az utóbbi időben, de ezek inkább egy személyes blogra írandó dolgok. Nem kell megijedni, csak pár dologra rájöttem. Tudom, azt mondtam, hogy megpróbálom csak a pozitívumokat leírni, de most ezt szeretném megszegni.

2010-ben megnéztem egy videót Mihalik Enikővel kapcsolatban (magyar modell, nemzetközi karrierrel - gondolom sokan ismeritek) Mesélt az amerikai, pontosabban new york-i életéről. Akkor nem értettem, pontosabban nem hittem neki, de most már átérzem a dolgot. Akkor ezt mondta: "Egy kezemen meg tudom számolni, - vagy egy kezemen sem -, hogy hány igaz barátom van New York-ban."

Hiányoznak a körülöttem levő igaz barátok, akikkel mindent megoszthatok. Ők azok, akik inspirálnak, és támogatnak az égvilágon mindenben. 

Nem azt mondom, hogy nincsenek barátaim, igen is vannak, csak másmilyenek a megszokottnál. Nem tudom elmagyarázni miért, de itt a barátság valami mást jelent, mint nálunk. Úgy érzem, ez a legnagyobb csalódás számomra Amerikával kapcsolatban.

Itt az ember rengeteg kapcsolatot kialakíthat, rengeteg barátra tehet szert, de ezek általában nagyon limitált kapcsolatok. Nem azt mondom, hogy nem lehetsz boldog egy amerikai baráttal - igen is az lehetsz! Itt magán a köteléken van a hangsúly. Otthon ugye nyílvánvaló, hogy ki minősül barátnak, de itt a képlet kicsit másképp van. Ha valaki megkérdi, hogy ityeg a fityeg, máris barátok vagytok. Ilyen egyszerű! A kérdés, hogy ezzel beéred-e, vagy sem..

Bocsánat, hogy ez a bejegyzés leginkább a lelki-világomat érintette, de szerettem volna sorokba önteni ezeket az érzéseket. Ha nem szeretnétek ilyen jellegű, illetve stílusú bejegyzéseket olvasni a továbbiakban, kérlek jelezzétek. Angolra nem fordítom le, mert ez a történet most így kerek. Köszönöm Nektek, hogy olvastok, és mindig támogattok :)

English version is available! Please scroll down and click on "Bővebben >>"

Sziasztok! Eltelt egy újabb hét, és itt vagyok, hogy beszámoljak a történtekről. 

A suliban hivatalosan lezárult az első negyedév. Amúgy nem zajlik semmi különös ott, de azért még mindig tartogat újdonságokat. Végre sikerült elkészítenem egy komplett fotót a fotózás órára. Először ugye elő kellett hívni a filmet, majd kinyomtatni. Mindezt teljesen úgy, ahogy régen. Semmi digitális technika, csak a film, papír, meg a kémiai anyagok. Elég büszke vagyok, hogy így a kezemben tarthatom a végeredményt, mert azért volt munka benne. Mint mindig, most is próbáltam egy érzelemmel telített képet kreálni, ami szerintem végül is sikerült. Bár nem a kedvencem az effajta fotózás (embereket jobban szeretek fotózni), de azért jó néha kiszakadni a megszokott dolgokból.

Szerdán Halloween volt. Ugye itt nagy hagyománya van a trick-or-treat-nek, így én sem hagytam ki. Indulás előtt Chiana segített a jelmezben meg a piszkos munkában. Természetesen vámpír voltam, és mikor a totál idegen emberek kérdezték honnan vagyok, jókat nevettek. Jól jött ki ez az Erdély-vámpír-Halloween dolog. Elkészülés után csoportostól indultunk meg, és házaltunk a fincsi édességekért. Vicces volt átélni mindezt, hisz otthon ilyet csak a filmekben látni.

Tegnap foci meccsre mentünk, mert a sulink játszott. Igazából a legtöbb ember nem is magáért a játékért megy, hanem a barátok, meg a hangulat miatt. Nagyon jól telt, és örülök, hogy nem hagytam ki. -10 fok, szabad ég alatt, takaróba bugyolálva, a földön, legjobb barátok mellett, forró csoki, nevetés, beszélgetések. Kell ennél több?

Úgy néz ki, hogy megint hosszú hétvége lesz. Hétfőn nem lesz suli, mert a tanárok le kell zárjanak. Konkrét tervem nincs a hétvégére, de biztos lesz valahogy. 

Ma anyuval is beszéltem, és sok erőt adott. A szokásosnál picit hosszabb beszélgetés volt, mert volt mit beszélni. Már nagyon várom, hogy megvalósítsam az álmomat, és ebben mindenki támogat. Köszönöm mindezt a családomnak, rokonoknak, barátoknak, és nem utolsó sorban nektek, olvasóknak.