Egy utolsó sziasztok!

Az én cserediákságom ezennel a végéhez ért. Nincs tovább. Tudom, nem voltam valami jó blogíró, és azt is, hogy nem törekedtem eléggé, hogy azzá váljak.

Nem tudom milyen szavakkal lehetne összegezni ezt az évet - volt itt minden: gyomorideg, félelem, boldogság, és önfeledt pillanatok. Egyszóval egy eseménydús év van a hátam mögött. Ennek ellenére egy másodperc erejéig sem bántam meg, hogy a fontos dolgokat félretéve, az ismeretlen batyujába fészkeltem be magam. Olyan dolgokat tanultam, tapasztaltam, láttam, és éltem át, amik remélhetőleg az elkövetkezendő években kamatozni fognak. Nekem a legfontosabb cél az volt, hogy egy jobb emberként térjek haza. Talán sikerült, talán nem. Ezt a döntést nem nekem kell meghoznom. Emellett persze az álmom is teljesült, hiszen most már gond nélkül beszélem az angol nyelvet.

A márciusi kirándulás fantasztikus volt. Ki nem tudom fejezni azt az érzést, mikor 60 cserediák találkozik (akik ráadásul a világ különböző pontjairól jöttek), és azt érzed, hogy nem vagy többé egyedül. Ők ugyan azt az ösvényt taposták végig, amit Te. Talán kicsit másképp élték meg ezt az évet, de legbelül minden cserediák egyforma.

Most viszont beszéljenek a képek...

Mennyország?

A három magyar huligán Las Vegas utcáin

Eiffel-torony Las Vegas-ban

Ki ez a fickó?

New York - New York

Grand Canyon

Grand Canyon

Leighton Meester és én Santa Monica-ban (persze, hogy kiszúrtam az utcán :D)

Kalifornia

Hollywood

Stephen Kramer Glickman

Los Angeles

Beverly Hills

Hollywood Boulevard

Disneyland

Disneyland

Marilyn Monroe egykori háza

Sosem felejtem el ezeket az arcokat

Persze még sok más dolog is történt a kiránduláson kívül, például az, hogy leérettségiztem.

Ez volt az osztály dala: Hold Onto The Memories - Corey Tynan

Most pedig itt állok készen elkezdeni a saját kis életemet. Rengeteg tervem van a jövőmmel kapcsolatban, és remélem, hogy sikerül őket megvalósítanom.

Köszönöm szépen Nektek a sok-sok támogatást, amit kaptam a cserediákságom alatt. Úgy érzem, hogy ezt együtt csináltunk végig, és együtt éltük át az élményeket. Kívánok nektek minden jót a továbbiakban, és merjetek belevágni új dolgokba, mert az csak jót hozhat.

Persze ezzel még nem szabadultok meg tőlem! Valamilyen formában vissza fogok térni, de az még legyen meglepi. Stay tuned :]

Viszont most búcsúzom...
Tamás, cserediakblog.gportal.hu
2013. augusztus 11.

Legbelül mindig cserediák maradok, mert aki egyszer az lesz, az mindig is az fog maradni.

Sziasztok! Már 1000 éve nem írtam, így azt sem tudom, hogy hol kezdjem..

Megéltem az első karácsonyomat Amerika földjén. Ugyan nem volt az igazi több okból sem, de próbáltam átélni ezt a szellemet, még ha kissé nehezemre is esett. Egy kis vacsorára voltunk hivatalosak Codyékhoz, amit Lee, Sae Sun, annak kedves barátja, Kevin; Ely, a mindenes, és szerény társaságom képviselt. Korrekt vacsi volt, élveztem. Anyuval persze több ízben sikerült beszélnem aznap, és jól is esett kissé otthon is lenni, még így, virtuálisan is. Igazából én sok mindent alapból nem vártam a karácsonytól, hisz ez a családról meg a barátokról szól. Azt meg senki, és semmi nem tudja pótolni, akármennyire is boldog vagy.

Egy kis hidegzuhanyként ért az, hogy a Szilveszter szó az amcsiknak semmit sem mond. Szilveszter természetesen van, de náluk ez közel sem azt jelenti, mint nálunk. Ők olyan kis szolidan, a megszokott négy fal meleg közegében töltik el az év utolsó napját. Úgy amblokk persze nem tudok egész Amerikáról beszélni, mert nyílván New York-ban már megint más jelentéssel bír ez az ünnep. Én csak azt tudom mondani, amit itt, Aprajafalván tapasztalok. 10 óra környékén megnéztünk egy filmet, majd ki izgatottan, ki nem, de mindenki valamilyen szinten várta, hogy éjfélt üssön az óra. Lee szokásához híven produkálta magát, és elénekelte az újévi éneket (?). Nem tudom, hogy milyen nyelven volt, de hogy nem angol volt, az biztos. Rögtön ezután bejelentette, hogy ő szeretne is ezennel álomba szenderülni. Juliussal enyhén lefagytunk, hogy akkor most ennyi az egész szilveszter? Dilis amerikaiak!!

A héten vége lesz az első félévnek, amit már várok is. Sok újdonság nem lesz, ami az órarendemet illeti, bár még mindig szeretnék csiszolni rajta. Most egy új lehetőségről hallottam, miszerint nulladik óraként lesz egyetemi szintű fotós óra. Igaz, csak hétfőn meg kedden van az aktuális óra, de a többi napon rengeteg online munka lesz. Namármost.. tudomásom szerint aki nulladik órát választ, annak 2:10-kor, azaz egy órával hamarabb lesz vége a sulinak. Ami azt illeti, ez nekem túl sokat nem számít, mivel várnom kell majd a buszra anyways. Holnap fog kiderülni, hogy felvehetem-e ezt az órát, valamint az utolsó órának is eldől a sorsa. Ha ugyan úgy lesz utolsó órám sem halok meg, mert szeretem a bioszt. Nem tudom ki emlékszik a legelső posztomra az órarendemmel kapcsolatban, de azóta kisebb változások léptek fel. Példának okáért, az american government-et hagytam futni, mert teljesen hidegen hagy + a végzősök is szenvednek vele. Akkor meg minek rántsam magamra? Helyette folytatom a környezettant, amit még élvezek is.

Március!! Életem egyik legszebb hónapjának ígérkezik, teli kalanddal! Az időtartam eléggé szűk lesz (6 nap), ennek következtében az egész túra extra intenzív lesz. 9-én reggel, 8:15 perckor érkezem Vegas-ba. Nem fogom előre lelőni a poént, de azért néhány állomást közzé teszek: Grand Canyon, Los Angeles, Hollywood, Beverly Hills, Santa Monica, Venice Beach, Disneyland. Nagyon izgatott vagyok, hisz életemben nem gondoltam, hogy valaha el fogok jutni ezekre a helyekre. Pláne nem 18 évesen.

Hát, most így ennyi lenne, de ahogy mondani szokás: stay tuned. :)

U.i.: Köszönöm azoknak, aki kitartóan nézegették a blogom, hogy van-e valami új tartalom, és azoknak is, kik nem hagyták, hogy tovább lustuljak, és blogírásra ösztönöztek.

Sziasztok! Már tiszta karácsonyi hangulatban ég egész Amerika. Itt az a szokás, hogy Hálaadás után elkezdik díszíteni a várost, a házakat, meg a karácsonyfát(!) is. Múlt héten a templomban díszítettük fel a fát, és mondhatni elég kreatívan. Azt azért megjegyezném, hogy az amerikaiak borzasztóan vallásosak, még a fiatalok is. Teljesen normálisan viselkednek, de pl. nem félnek Facebook-on megosztani egy vallásos idézetet, vagy éppen egy "Jézus erőt ad" karkötőben nyomulni.

Visszatérve a karácsonyfa díszítésre. Mikor bementünk a templomba, mindenkinek választania kellett 1-2 díszt. Mindegyik meg volt számozva, és később kiderült, hogy a díszítés egy ének keretén belül fog zajlani. A dalszöveg közé beszúrták a számokat, így értelem szerűen mikor láttad a számodat, neked kellett oda menni és feltenni a díszt. Nekem tetszett ez az ötlet, és a végeredmény nekem nagyon tetszik, de talán páran a jobb felére kellett volna rakják a díszeket, hogy legyen egy egyensúly. Bár itt igazán nem ezen van a hangsúly :) 

Még aznap elmentünk Lee-vel a moziba, és megnéztük a Life of Pi-t. Elég friss film, valamikor november utolsó felében jelent meg, szóval nem hinném, hogy a szinkronos változat elérhető, de felirattal szerintem már le lehet tölteni. Mindenkinek ajánlom, szuper film. Kötelező az állatbolondoknak! Azon kívül, hogy nagyon szép a film, még tanulságos is. Az ember-barát kapcsolatra világít rá, de totál értelmezhezhetjük szimbolikusan is.

Tegnap cserediák találkozó volt Minneapolisban. Mindenkinek vinnie kellett kaját, és választhattál, hogy mit szeretnél enni. Az elején minden asztalnak énekelnie kellett egy karácsonyi dalt, és aki a leghangosabb volt, az mehetett először a kajákhoz. Hogy őszinte legyek, a mi asztalunkat csak Lee és szerény társaságom képezte, szóval el lehet képzelni, hogy mekkora égés volt a produkciónk. Ezt követően csoportosan lefotóztak minket, és mikor mentél a helyedre mondanod kellett a neved, meg az országod. Kajálás után vagy 10-en is oda jöttek hozzám, és érdeklődtek Erdélyről. Csupa jó dolgokat mondtam, nem kell félni :D

5 óra körül busszal bementünk a belvárosba, mert valami karácsonyi parádé volt. Annyira nem voltam lenyűgözve, de nem volt rossz. Szerintem inkább kisebb gyereknek volt tervezve. Összességében jól telt, bár a szervezés lehetett volna jobb. Az elején nagyon üdvözlés sem volt, és egy óráig csak ültünk, meg néztünk ki magunkból. 

Mondhatjuk, hogy ez a 3 hónap egy mérföldkő a cserediákságom alatt, de ha úgy nézzük, a blog pályafutása alatt is. 15.000 látogató fordult meg ez idő alatt, amiért nagyon hálás vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien kiváncsiak lesztek az én kis beszámolóimra. Ennek örömére egy vadi új stílusba bújt a blogom! Kellett már egy kis változás, nemde? :)

Hálaadás. Biztosan sokan láttatok már olyan amerikai filmet, ahol éppen hálaadás volt. Asztalon az óriási pulyka, meg egyéb finomságok. Természetesen én sem maradtam ki belőle. Meghívást kaptunk Lee unokaöccséhez Minneapolisba. Magunkkal cipeltük Lee volt koreai cserediákját is. Hatalmas arc! Most éppen fősulira jár egy kozeli városban, Morris-ban. Szegénykémet alig lehet érteni, mert így 3 év után is nagyon erős akcentusa van.

Ahhoz képest, hogy Lee-n és Sae Sun-on kívül senkit nem ismertem, elég meghitt volt a hangulat. Desszert közben pilinkézni kezdett a hó, ami csak fokozta az ünnep hangulatát. Ez a gyonyörű havazás később hóviharba fordult, és el lehet képzelni, hogy hogyan mentünk haza. A 25 km/h-ás csigusz tempóval 5 óra elteltével megérkeztünk. (Eredetileg 2,5 órás az út) 6 kocsi csak úgy finoman lesodródott az útról, és folyton a kopók szirénáit lehetett hallani. Mikor hazaérkeztünk a hőmérő -23 fokot mutatott, a szélerősség pedig 50 km/h-ás volt.

Ma pedig Black Friday volt. Már otthon is kezdi virágkorát élni ez a hagyomány. Itt ilyen -50%-os árengedmények voltak általában. Alexandriába mentünk, mert Sae Sun vásárolni akart 1-2 dolgot az új lakásába. Többek között 4 db. ébresztőórát szerzett be azzal az indokkal, hogy nehezen tud felkelni. Remélhetőleg ha mindet felhúzza, sikerül felkelnie :D

Így, hogy lehavazott kedvem lenne szánkózni, de az egész egy nagy kérdőjel. Minnesota olyan lapos, hogy már-már látlak titeket a távolban. Ebből kifolyólag folyton fúj a szél, és elég kemény telek vannak. Nem ritka a -30 fok sem!! Már alig várom..

Elég rég óta nem meséltem az angolságomról. Szerencsére már közel sem olyan vérszegény, mint amilyen kezdetben volt. Már elég sok mindent megértek, és beszélni is elég jól megy. A suli tanácsadó szerint nagyon sokat fejlődtem. Mesélte, hogy emlékszik mikor először tálálkoztunk, és hogy mennyi mindent visszakérdeztem. Már néha azon gondolkodom el, hogy most angolul vagy magyarul mondtam valamit. Kezd elég természetessé válni az angolul kommunikálás.

Eszembe jutott az előző bejegyzésem. Még annyival kitoldanám, hogy sok az álszent ember, és megtanultam, hogy nem szabad senkiben sem megbíznom.Chiana úgy látszik elfelejtette, hogy én voltam az, aki az elején felmosta a padlóról. Épp egy szakítás után volt, és senki sem állt mellette. Áradozott, hogy nem is tudná mit tenne nélkülem. Kb. 2 hete majdnem teljesen elhidegült tőlem. Én megbíztam benne, és nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Ezt az üzenetet kaptam tőle: keresned kéne más barátot. Mióta megtörtént ez a dolog, varázslatos módon egyre több ember kezd irántam érdeklődni, aminek örülök. Nem gyűlölöm emiatt, sőt, inkább köszönöm neki ezt a pár hónapot. Sok mindenben segített, amiben talán egyedül nem boldogultam volna...