El sem hiszem.. Kint vagyunk a Gportál.hu főoldalán! Régebbi oldalaimmal sokat próbálkoztam, hogy kikerüljek, de sosem sikerült. Mondhatjuk, hogy most egy álmom vált valóra. Nagyon jó érzés a "legjobbak" közt lenni. Köszönöm szépen, G-Portál!

Zajlik az élet.. Sok mindenen túlmentem az utóbbi időben, de ezek inkább egy személyes blogra írandó dolgok. Nem kell megijedni, csak pár dologra rájöttem. Tudom, azt mondtam, hogy megpróbálom csak a pozitívumokat leírni, de most ezt szeretném megszegni.

2010-ben megnéztem egy videót Mihalik Enikővel kapcsolatban (magyar modell, nemzetközi karrierrel - gondolom sokan ismeritek) Mesélt az amerikai, pontosabban new york-i életéről. Akkor nem értettem, pontosabban nem hittem neki, de most már átérzem a dolgot. Akkor ezt mondta: "Egy kezemen meg tudom számolni, - vagy egy kezemen sem -, hogy hány igaz barátom van New York-ban."

Hiányoznak a körülöttem levő igaz barátok, akikkel mindent megoszthatok. Ők azok, akik inspirálnak, és támogatnak az égvilágon mindenben. 

Nem azt mondom, hogy nincsenek barátaim, igen is vannak, csak másmilyenek a megszokottnál. Nem tudom elmagyarázni miért, de itt a barátság valami mást jelent, mint nálunk. Úgy érzem, ez a legnagyobb csalódás számomra Amerikával kapcsolatban.

Itt az ember rengeteg kapcsolatot kialakíthat, rengeteg barátra tehet szert, de ezek általában nagyon limitált kapcsolatok. Nem azt mondom, hogy nem lehetsz boldog egy amerikai baráttal - igen is az lehetsz! Itt magán a köteléken van a hangsúly. Otthon ugye nyílvánvaló, hogy ki minősül barátnak, de itt a képlet kicsit másképp van. Ha valaki megkérdi, hogy ityeg a fityeg, máris barátok vagytok. Ilyen egyszerű! A kérdés, hogy ezzel beéred-e, vagy sem..

Bocsánat, hogy ez a bejegyzés leginkább a lelki-világomat érintette, de szerettem volna sorokba önteni ezeket az érzéseket. Ha nem szeretnétek ilyen jellegű, illetve stílusú bejegyzéseket olvasni a továbbiakban, kérlek jelezzétek. Angolra nem fordítom le, mert ez a történet most így kerek. Köszönöm Nektek, hogy olvastok, és mindig támogattok :)

English version is available! Please scroll down and click on "Bővebben >>"

Sziasztok! Eltelt egy újabb hét, és itt vagyok, hogy beszámoljak a történtekről. 

A suliban hivatalosan lezárult az első negyedév. Amúgy nem zajlik semmi különös ott, de azért még mindig tartogat újdonságokat. Végre sikerült elkészítenem egy komplett fotót a fotózás órára. Először ugye elő kellett hívni a filmet, majd kinyomtatni. Mindezt teljesen úgy, ahogy régen. Semmi digitális technika, csak a film, papír, meg a kémiai anyagok. Elég büszke vagyok, hogy így a kezemben tarthatom a végeredményt, mert azért volt munka benne. Mint mindig, most is próbáltam egy érzelemmel telített képet kreálni, ami szerintem végül is sikerült. Bár nem a kedvencem az effajta fotózás (embereket jobban szeretek fotózni), de azért jó néha kiszakadni a megszokott dolgokból.

Szerdán Halloween volt. Ugye itt nagy hagyománya van a trick-or-treat-nek, így én sem hagytam ki. Indulás előtt Chiana segített a jelmezben meg a piszkos munkában. Természetesen vámpír voltam, és mikor a totál idegen emberek kérdezték honnan vagyok, jókat nevettek. Jól jött ki ez az Erdély-vámpír-Halloween dolog. Elkészülés után csoportostól indultunk meg, és házaltunk a fincsi édességekért. Vicces volt átélni mindezt, hisz otthon ilyet csak a filmekben látni.

Tegnap foci meccsre mentünk, mert a sulink játszott. Igazából a legtöbb ember nem is magáért a játékért megy, hanem a barátok, meg a hangulat miatt. Nagyon jól telt, és örülök, hogy nem hagytam ki. -10 fok, szabad ég alatt, takaróba bugyolálva, a földön, legjobb barátok mellett, forró csoki, nevetés, beszélgetések. Kell ennél több?

Úgy néz ki, hogy megint hosszú hétvége lesz. Hétfőn nem lesz suli, mert a tanárok le kell zárjanak. Konkrét tervem nincs a hétvégére, de biztos lesz valahogy. 

Ma anyuval is beszéltem, és sok erőt adott. A szokásosnál picit hosszabb beszélgetés volt, mert volt mit beszélni. Már nagyon várom, hogy megvalósítsam az álmomat, és ebben mindenki támogat. Köszönöm mindezt a családomnak, rokonoknak, barátoknak, és nem utolsó sorban nektek, olvasóknak. 

English version is available! Please scroll down and click on "Bővebben >>"

Sziasztok! Sajnos lejárt a vakáció, és minden a megszokott kerégvágásban forog. Csak ennyit mondhatok: ez volt a legjobb hétvégém mióta itt vagyok.

Csütörtök reggel Chiana és az anyukája felvettek, majd indultunk is. Késő délután lehetett mire beértünk Minneapolisba, mert sok helyen megálltunk. Gyorsan lepakoltunk a nagyinál, és elmentünk egy olasz étterembe vacsizni. Péntek reggel indultunk is a Mall of America-ba, elvégre ez volt az elsődleges ok, amiért odamentünk. Az egész napot ott töltöttük, és hát volt mit látni bőven, hisz ez Amerika legnagyobb áruháza. Este ún. Blackout Night volt, ami annyit tesz, hogy a vidámpark-részleg teljes sötétségbe borult, és csak a sikításokat lehetett hallani. Persze mi sem maradtunk ki a mókából.

Másnap reggel 9-kor futva rontottunk be az ajtón, mivel Carly Rae Jepsen és Victoria Justice a Fun Size c. filmet promotálta. Közel 100 ember aludt kint sátrakban, hogy autogrammot kapjanak. Annak ellenére, hogy mi nem követtük a példájukat, elég érdekesen alakultak a dolgok. Az autogramm-osztás végén alig páran maradtunk, de megérte. Carly odajött hozzánk, köszönt, és megkérdezte hogy vagyunk. Sajna csak eddig a pontig videóztam, mert gondoltam készíthetek egy közös képet. Frászkarikát.. rohant is tovább. 

Egy operatőr megsúgta, hogy menjünk a hullámvasúthoz, mert ki szeretnék próbálni Carly-ék. Gyorsan rohantunk, majd szembesülni kellett a ténnyel, hogy 3 hullámvasút is van. Futás vissza, és újabb infók birtokában odamentünk a legnagyobbhoz. Tudtuk, hogy ez lesz az, mert volt ott pár operatőr meg műsorvezető. Vicces volt nézni, hogy hogyan sikítoznak a hullámvasúton :D 

Eközben Chiana anyukája 3 órát állt sorban, hogy résztvehessünk a Fun Size premierjén. Őszintén szólva, legalább 300 ember állt a sorban. Sajnos csak kb. fele mehetett be, köztük mi is. Egy kis idő után ismerős arcokat láttam. A film főszereplője, Victoria, meg Carly volt az. Megtudtuk, hogy ők is csatlakoznak. Vették a popcorn-t és kényelembe helyezték magukat. Érdekes volt úgy megnézni egy filmet, hogy a főszereplő melletted ül :) Amúgy hivatalosan ma jön ki a mozikban. 

Seaworld

12.-esek szekrényei - Senior locker

• Nincs tömegközlekedés. Itt mindenkinek autója van, és nem véletlen, hogy már 15/16 évesen vezethetsz.
• Nincs sarki kisüzlet. Mindenhol csak áruházak vannak.
• A bevásárlóközpontokban villanyos motorbiciklit biztosítanak a túlsúlyos embereknek.
• Sok esetben újraírhatod a felmérőt, ha nem vagy megelégedve a jeggyel.
• Ha szülinapod van, feldíszítik a szekrényedet, és eléneklik hangosan a Happy Birthday-t.
• Majdnem minden diák dolgozik suli után.
• Minden órán mások az osztálytársaid, meg sokszor elég vegyes (pl. 10-11-12. osztályosok egy órán).
• Te magad választhatod ki az órákat, így azt tanulhatsz, amit szeretsz.
• Suliban a könyvek min. 1000 oldalasak.
• Ha órán ki kell menned a mosdóba, magaddal kell cipelned egy táblát. Ennek két oka is van: 1.: tudni fogják, hogy az iskolához tartozol, és nem valami betolakodó vagy; 2.: vészhelyzet esetén te is sikeresen megmenekülsz, mert tudni fogják a hiányzó tábla alapján, hogy nem tartózkodol az osztályban. 
• Minden óriási (utak, üzletek, üdítők...).
• Helyi harapnivaló a szárított marhahús. Borzalmas!!
• Az üdítőket soda-nak vagy pop-nak hívják

Elég érdekesen alakult ez a hét, mert sok olyan dolgot láthattam meg tapasztalhattam, amit még sosem.

Vasárnap a fővárosba, Minneapolisba mentünk megnézni egy igazi színházi muzikelt. A darab címe Billy Elliot volt. A színház, a kellékek, az effektek, a munka egyszerűen pazar volt. Igazán nem spóroltak semmin, és ez meg is látszódott a végeredményen. A darab különlegessége, hogy a zenét Elton John szerezte. A történet egy 12 éves kisfiúról szól, akinek minden álma, hogy balett-táncos legyen, de az édesapja egy boxolót szeretne nevelni belőle. A végén természetesen sikerült megvalósítani az álmát, és az apuka belátta, hogy nem dönthet a gyereke helyett.

Színház

Kilátás a színházból

- II -

Az előadást követően fantasztikus dologban volt részem. Abban a vendéglőben ebédelhettem, ahol többek között Lindsay Lohan, és Arnold Schwarzenegger forgatott filmet. Ezenkívül még számos híresség megfordult itt.

Mickey's Dining Car 2012

Lindsay Lohan

Arnold Schwarzenegger

- II -

"The Mighty Ducks"

Hírességek, akik itt jártak (2. paragrafus)

Sziasztok! Nagyon régen írtam utoljára, de annyira elfoglalt vagyok a sulival meg barátokkal, hogy az valami hihetetlen. Délután fél négy után érek haza, egy kicsit pihenek, aztán nekiállok tanulni. Mire befejezem sokszor este van, olyankor meg két opció közül választhatok: korán lefekszem, mert hulla vagyok; vagy valamit csinálok barátokkal. Ezután meg végképp nincs erőm blogolni. Nem mondom, hogy nem volt időm rá ezalatt a pár hét alatt, de nem éreztem kéztetést, hogy írjak. 

Elég sok dolog történt azóta. A legfontosabb, hogy elköltöztem. Miért? Semmi problémám Cody-val, nagyon jól kijövünk. A probléma Juliussal van. Egyszerűen ember legyen a talpán aki élni tud vele huzamosabb ideig. Úgy viselkedik, mint egy 4 éves óvodás, pofázik össze-vissza mindenkivel; még Cody-val is. Most meg átakarja rendezni a házat, mert neki így nem tetszik. Cody erre megmondta, hogy neked semmi sem tetszik, és okkal. Megértem a felháborodását. Tanulni szinte semmit nem tanul, majdnem megbukott most az első lezárásnál. Szerintem a szerencsének köszönheti, hogy nem.

A lényeg, hogy még mindig a városban vagyok, csak pár házzal odébb egy nyugdíjas angol tanárral. Bírom a fejét, annyira vicces meg minden. Szeretek itt lakni, Juliustól elzárva. Egyszerűen irritál mikor a szférámban van vagy meghallom a hangját. Szerencsére nem vagyok az egyedüli. A fél iskola utálja.

Iskola. SZERETEM! Nagyon-nagyon. Sokat tanultam a közel két hónap alatt. Nem csak a nyelvet, hanem tananyagot is. Amúgy rengeteg új szót tanultam már, és sokkal gördülékenyebben megy a beszélgetés. Megkérdeztem Chiana-t, hogy az akcentusom változott-e. Ő meg azt felelte, hogy teljesen más lett, sajnos. Imádom az akcentusod. Nyílván most is van, de örülök, hogy fejlődtem. A csajok néha megkérnek, hogy mondjak valamit, én meg buzgón lepetyelek össze-vissza, erre beköpik, hogy nem-nem, az akcentusoddal. Hát mondom, ez az akcentusom :))

4 szemeszter van, de 8x zárnak le. Az első lezárás megtörtént, és mindenből A az átlagom. Nagyon örülök neki, mert rengeteg munka van benne. Gyúrok az érettségire. 

Múlthéten Homecoming hét volt, ami annyit fed, hogy minden nap különböző téma volt. Volt pizsama nap, vagyis abban flangálhattál egész nap; híresség nap; Harry Potter nap (ez elég gagyi volt); a csütörtöki nap kiesett, nem emlékszem mi volt a téma. A kedvencem a pénteki, 'Spirit Day' volt, és a sulit ünnepeltük. Zöld-, és kék színben virítottunk. Meg volt egy kis előadás tanítás után. Szuperül volt megoldva, mert rövidített órák voltak, így nem kellett pluszban ülni.