Végre megértem a pénteki napot is. Így tudnám összegezni pár szóval ezt a hetet: izgalmas, fura, értetlen, vicces volt. Ugyebár a keddi napról már beszámoltam az előző bejegyzésben, így most ejtenék pár szót a többi napról is.

Hihetetlenül logikus minden. Lehet, hogy csak nekem,- nem tudom. Bioszon egy kerek órán keresztül tanultunk arról, hogy mi a következtetés, és hogyan tudsz következtetést levonni valamiről. Kimentünk az udvarra, és meg kellett magyarázni, hogy miért van olajfolt az úton, vagy hogy éppen miért kerítik körbe a fák törzsét. Nyílván mivel angolul volt, picit nehézkesen ment megmagyarázni, de sikerült.

Egy amerikai suliban nem kell magolnod. Teljesen más módszer van. Inkább gyakorlatban mutatják be az új leckét, nem pedig lediktálnak 2 oldalt és tanuld meg azt jövő órára. Azt hiszem ez az, ami nagyon hiányzik otthonról. Magolás helyett több kísérletezés kellene. Ez van pl. környezettan órán is. Minden egyes órát kint töltünk a szabadban, és ott mutatják be a növényeket, nem a könyvben. Ez elég izgi, és jobban bennem is ragad. 

Ma megkaptam az első jegyemet, ami egy A (itt a legjobb jegy). Pontosabban A-, de azért ez nem rossz egy angol tesztért. Sok angol anyanyelvű csak B-t kapott. Na meg írni kellett egy 2 oldalas esszét egy sztori segítségével. Megjegyzem, hogy majdnem minden szót le kellett fordítsak, hogy megértsem. A téma pedig ez volt: parental alienation. Csak néztem, mint a moziban. 1,5 óra után végülis sikerült megírnom, de nem tudom hanyas lesz, mivel csomó mindent fel kellett használni a szövegből. Idézni + magyarázni, bizonyítani stb.

Világföldrajz/történelem-ből is írni kellett egy hosszabb esszét. Ez talán jobban ment, és 1 óra alatt megírtam szótár nélkül. Elvileg ez a fejlődés jele :) Bár a jegy itt is kérdéses. De hát most mit csináljak? Nem lehet 2 perc alatt megtanulni angolul. 

Ha már jól beszélnék, nagyon könnyű lenne a suli. Konkrétan majdnem minden dolog beugrik magyarul, csak hát azt tudni kéne angolul is. Meg lenne csomó jó megjegyzésem néhány dologhoz, de egyszerűen képtelen vagyok angolul elmondani. Néha körülírom, de az még sem ugyan az.

Itt könnyű barátot szerezni, de a legtöbb egy petákot sem ér. Szerencsére már van 1-2 olyan ember körülöttem, akik nem érdekből vannak velem. 

Húú, végre elmondhatom, hogy rajta voltam azon a bizonyos sárga buszon. 7:20 - 7:25 között kellett volna indulnia, de valami 7:40-re érkezett meg. Már azt hittük, hogy itt felejtettek minket, és stoppolnunk kell.

10 perc múlva megérkeztünk, és gyorsan rohantunk reggelizni. Alig bírtam enni pár falatot, mert nekem a reggel 8 óra még túl korai a reggelihez. Az első óra 8:20-kor kezdődött (AP Studio Art). A tanárnő power point segítségével röviden elmesélte, hogy miről fogunk tanulni -, illetve, hogy miket fogunk csinálni. Egy héten egyszer (pénteken) művészettörténelmet fogunk tanulni, a többi órákon viszont gyakorlatozunk. Ma a szürrealizmussal kapcsolatban kaptunk feladatot.  Egy nagy lapot 3 részre kellett tűrni, majd mindegyik részt megszámozni. Az első részre rajzolni kellett egy fejet. Az volt a lényeg, hogy minél furább legyen - valami teljesen szokatlan. Majd tovább kellett adni a lapot, és mindenki a 2. résszel kellett folytassa. Itt a mellkast, meg a hasat kellett lerajzolni. Újabb csere, majd jöttek a lábak. Elég érdekes volt a végén megnézni, hogy mi is született, mert senki sem láthatta, hogy az előző személy pl. milyen fejet rajzolt. 

A következő óra angol volt. Kaptunk egy rakat lapot, tömérdek feladattal. Persze csak szép lassan haladunk velük. Órán meg is oldottunk egyet. Szavak voltak megadva, amikhez a definíciókat kellett társítani. Szerencsére közösen oldottuk meg, mert én személy szerint kemény egyet tudtam. Ezeket péntekre meg kell tanulni, mert gondolom, hogy tesztet írunk belőle. 

Fotózás óra. A tanárnő ugyan az volt, mint a legelső óránál. Power point, bemutatkozás...

Ezután a világföldrajz következett. Ez inkább történelem, mint földrajz, de mindegy. Kikaptuk a könyvet, ami mellesleg vagy 1000 oldalas. Vicces, mert a többi könyv is ilyen fokos. Sok időt nem töltöttem ezen az órán, mert a végzősöket a díszterembe szólították. Elmondtak egy csomó dolgot, aminek kb. a negyedét értettem meg. Ezután mindenki be kellett karikázzon 7-7 nevet (fíú, lány), akit szeretnél bálkirálynak, és királynőnek (??). Konkrétan egy név volt ismerős, és az is az enyém volt. Találomra bekarikáztam 14-et, majd futottam az ebédlőbe, mert épp ebédszünet volt. 

A következő óra környezetismeret volt. Itt csak bemutatkoztunk, semmi extra. Holnap viszont megyünk egy rövid túrára, és fényképezőt is kell vinni. Azt hiszem, hogy össze kell majd állítanunk egy portfóliót. 

Naplemente a tavon

Két eseménydús nap van a hátam mögött. Tegnapelőtt reggel bevásároltunk a helyi boltban, majd 2 óra körül elindultunk a suli felé, mivel ki kellett választani az órákat. A tanárok, a személyzet annyira kedves, hogy ilyet otthon életedben nem fogsz látni. Olyan lazaság van, hogy simán mondhatsz egy 'Hi'-t, nem számít ki az illető.  Kb. 1,5 óra múlva sikerült is kiválasztani az órákat a tanácsadó segítségével. Már előre kijelentettem, hogy olyan órákat akarok felvenni, amikkel tudok érettségizni. Erre a válasz az volt, hogy nincs miért aggódjak, mert meg lesz :) Akkora kő esett le a szivemről, hogy el nem tudom mondani.

Szóval ezek lesznek az óráim:  

1,2 szemeszter:

- AP Studio Art (itt azt hiszem rajzolni meg kézműveskedni fogunk)

- English 11 (irodalom)

- Modern art/Camera (fotózás, film előhívás)

- World Geography 10 (világföldrajz)

- Enviroment Science (környezetismeret szerű dolog)

- Biology (biosz)

A második felév hasonló lesz, csak annyi a különbség, hogy a fotózás meg a környezetismeret helyett pszichológia és american government (nem tudom mi ez) lesz.  Ma open house day volt, ami annyit takar, hogy ilyenkor találkozhatsz a tanárokkal és megnézheted a termeket. Az én tanáraim nagyon kedvesek, és már mindegyik megdicsérte az angolom, szóval ennek nagyon örülök. Most már úgy érzem, hogy valamivel könnyebben megy a nyelv, meg bátrabban is beszélek, de még mindig elég nehéz.  

Ha kell, ha nem, itt mindenütt és mindenkor megy a légkondi. Komolyan mondom, hogy bemegyek valahová, és majd szétfagyok. Na meg itt olyan, hogy vasaló, nem létezik. Elég gáz, mert az ingjeim úgy néznek ki így mosás után, mint egy-egy ázott rongy.  A kaja extrém drága. Egy pici, csökött szendvicsért elkérnek 6-8 dollcsit..   Rájöttem, hogy Julius és én teljesen mások vagyunk. Tűz és víz.  Tegnap reggel készülődött a fitness terembe, és egyszer csak beköpi, hogy gyerünk, irány a kondi terem. Mondom, te jól vagy? Egy, hogy nem engedem meg ezt a főnök-stílust neki; kettő, hogy előre kijelentettem, hogy utálok sportolni. Erre a fejemhez vàgja, hogy semmit se akarok csinálni. Eddig minden szarságban benne voltam, amit szeretett volna, szóval egy hangja se kellene legyen. Meg vette a fàradtságot, és a drága megtervezett egy kirándulást a hétvégére Wisconsin államban. Meg se kérdezte, hogy né te hülye, ez jó lesze, ő csak szépen eltervezte. Aminek külön örülök, hogy egy buddhista központba megyünk. Hihetetlenül sok kedvem van a bohócok közt lenni, de érte elmegyek... és még sem vagyok semmiben sem benne.   Tegnap előtt meghívtak minket egy kerti partira, ahol találkoztam egy volt koreai cserediàkkal. Azt mondta, hogy az elején senki sem értette, hogy mit mondott, de hamar belejött. Ha neki sikerült, akkor nekem is fog.   Alig várom, hogy megkezdődjön a suli, és szerezzek néhány barátot, akivel jól érzem magam, és van közös témánk. 

Igeeen, túléltem az utat, és itt vagyok. Igaz, hogy borzasztó hosszú volt, de megérte. Szerencsére könnyen megtaláltam a kapukat is, szóval sokkal könnyebb volt, mint hittem. Miután megérkeztem, gyorsan le is futottam a várakozó terembe. Szerencsémre már várt rám Cody. Velünk volt egy munkatársa is, akit Briannek hívnak. Annyira bírtam a fejét, de sajnos vissza kellett mennie Észak Dakotába, ahol lakik. 

Az érkezés után gyorsan el is mentünk egy hotelbe, majd rohantunk is vissza a reptérre Juliusért. 2 óra múlva meg is érkezett, majd visszamentünk a hotelbe. Annyira fáradtak voltunk, hogy már kb. 9-kor húztuk is a lóbõrt.

Nem tudom mi okból, de 6-kor már mindketten ébren voltunk. Ébredéskor sikeresen megkönyököltem a fejét, de ami igazán érdekes volt, hogy automatikusan 'oh, sorry'-t mondtam. Elég hamar átálltam, és már angolul gondolkodom. Ami azt illeti még nagyon nehéz. Olyan bénának érzem magam, mert csomó mindent nem értek, és általában két opció áll fent: az elsõ, hogy megkérdem, hogy most mit is akart ezzel mondani, a másik pedig, hogy röhögök, és úgy teszek mintha érteném. Elég gáz minden második mondatra rávágni egy kérdést, hogy most mi a dunsztot is akart. Szóval elég érdekes a helyzet...

Úton Glenwood felé bementünk Amerika legnagyobb áruházába, a Mall of America-ba. Akkora, hogy szerintem lazán kell egy nap míg megnézel mindent. Vidámparktól (Nickelodeon Universe) elkezdve mindent megtalálsz. Juliussal felültünk egy ilyen kis vicces hajókára, ami hasonlított a hullámvasúthoz, csak annyi a különbség, hogy ez vizen megy. Mit ne mondjak a végén úgy néztem ki, mint egy ázott veréb, és így kellett végigcsászkálnom az áruházban. 

Kb. 3 óra múlva elindultunk Észak Dakotába, hogy letegyük Briant. Röpke 6 órás út után megérkeztünk Glenwoodba. HIHETETLEN ez a hely!! Pont olyan, mint a filmekben. Tipikus kertvárosi hangulat uralkodik. Ami nagyon durva, hogy itt senki sem zárja az ajtót, még ha messzebbre mennek se. Ó, és mindenki a kinti cipõjében flangál a házban. Már most látom, hogy mi vár ránk. 

Egy másik érdekesség, hogy mikor bemész egy üzletbe, az elsõ kérdésük az, hogy hogy vagy. Julius vett egy pólót, és kifele menet nagy hangosan utánunk ordították, hogy thanks for shopping, guys!

Itt minden olyan nagy! Mármint a kaja adag, az üdítõk, meg amúgy minden. Talán kellene valamit sportolni, mert különben hamarosan egy hordóra figok hasonlítani. 

Ma megismerkedtünk egy nagyon kedves bácsival, akinek a nevére sajna nem emlékszem. Este 7-re áthívott minket vacsizni. 84 éves, de komolyan mondom, hogy olyan humora van, hogy irigykedni lehet rá. Na meg a fõztje is nagyon fincsi volt.